Ismerd meg a neonreklámok világát
I. Fénykorszak Budapesten 1910-1930
Az első fénykorszak Budapesten 1910 és 1940 közé esik, az elektromosság európai elterjedésének köszönhetően. Sajnos a második világháború a neonreklámok nagy részét elsodorta, csak 1-2 darab maradt fent, mint például a Teréz körúton található ERMA, ami az Erzsébet és Mariska nevekből alkotott fantázianeve volt egy akkori kézimunka/textil üzletnek.
Neonreklámok az I. Fénykorszakból, Oktogon, 1930 (Fortepan)
II. Fénykorszak Budapesten 1970-1980
A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán 1970-ben határozatban mondták ki a neonosítást – más szóval szólva pártutasításra ragyogott fel a pesti éjszaka. A főváros vezetése egyébként már 1968-ban életre hívott „neonosítási-programot”, csak ezt erősítette meg két évvel később az előbb említett jubileumi X. pártkongresszus.
A cél egyértelmű volt: kozmopolitább külsőt kölcsönözni Budapestnek, hogy – legalább látszatában – felvehesse a versenyt a Nyugat „dekadens” metropoliszaival.
A következő években több ezer fényreklám gyártottak és helyeztek el országszerte. Magyarország összes fényreklámját három cég gyártotta (Neonberendezéseket gyártó vállalat, Fővárosi Neon Vállalat, és Neon Reklám Ipari Szövetkezet). A gyártáson kívül, karban is tartották őket, szerelők járőröztek a városban, hogy ellenőrizzék a neonreklámokat.
Rákóczi út, 1975
Egy neonreklámon utcai kihelyezését építészek, mérnökök, grafikusok és villanyszerelők közös munkája előzte meg, valamint egy úgynevezett Neon Bizottság jóváhagyására is szükség volt.
A szocialista tervgazdaság eszméje és a kapitalista fogyasztást ösztönző reklámok között szinte feloldhatatlan feszültség feszült, ezért valamilyen vállalható középutat kellett kialakítani. Ezt végül olyan, ma már kissé bárgyúnak ható üzenetek képviselték, mint a ‘Vásároljon készruhát!’, a ‘Ne szemeteljen!’ vagy a ‘Kapaszkodjon mozgó járművön!’.
Ezt a jelenséget már a kezdetektől fogva kritizálták. A '70-es évekből származó cikkekben is olvashatunk a neonok szövegeinek abszurditásáról – bár a céljuk a turisták figyelmének felkeltése, az ide látogatók nagy valószínűség szerint nem is értik ezeket.
1970 / Népszabadság
„Ha az esti városkép fényreklámjait nézzük, csupa tőszavakat látunk: Étterem, Cipőbolt, Ibusz, Cukrászda, Hentesáru, Divatáru, Mintabolt. Vagy pedig értelmetlenségeket. A budapesti November 7-i téren (ma Oktogon) fenn a magasban főhelyen világít két sárga betű: EF. Ez a két betű az Elzett-gyár ’reklámja’.(…) Azt mondják erre az illetékesek: ez a külföldiek miatt kell, az export miatt. Valóban, ez igaz lehet. Sétál este a Körúton az amerikai nagytőkés, meglátja a sárga EF-et és azonnal több vagon zárat és lakatot rendel.“
Vásároljon Készruhát!, Budapest, 1970 (Fortepan)
A '80-as évektől elkezdődött a neonreklámok hanyatlása. Olcsóbb és egyszerűbb technikák jelentek meg, az utolsó koporsószög pedig az 1989-es rendszerváltás volt. Ezt követően a legtöbb cég jogutód nélkül megszűnt, és a feliratok nem kellettek senkinek. A felújításuk vagy akár csak az eltávolításuk is költséges, amiért senki nem akart felelősséget vállalni.
Sajnos ez a folyamat minden városban végbemegy, New Yorktól Hongkongig láthatunk erre példákat. Teljes hanyatlásuk megakadályozása érdekében a civilek próbálják megmenteni, restaurálni vagy dokumentálni őket. Bécsben például ott van a Stadtschrift Múzeum, Berlinben a BUCHSTABENMUSEUM, Varsóban pedig a Neonmúzeum. Budapesten sajnos egyelőre nincs ilyenfajta kezdeményezés, de a Cső-vel azért dolgozunk, hogy még a városban megmaradt neonreklámoknak eredeti funkciójukat visszaadjuk.