Ismerd meg a neonreklámok világát
I. Fénykorszak Budapesten 1910-1930
Budapest első fénykorszaka 1910 és 1940 közé tehető, az elektromosság európai elterjedésének köszönhetően. A második világháború sajnos a neonreklámok nagy részét elsodorta. Mindössze néhány maradt fenn, mint például a Teréz körúton található ERMA, amely az Erzsébet és Mariska nevekből alkotott fantázianév volt egykoron, egy kézimunka- és textil üzlet felirata, vagy az Üllői úton 1945 óta mai napig működő Sértz Optika kacskaringós Látszerész felirata.
Neonreklámok az I. Fénykorszakból, Oktogon, 1930 (Fortepan)
ERMA neonreklám a Teréz körút 4-ben
II. Fénykorszak Budapesten 1970-1980
A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa 1970-ben határozatban mondta ki a „neonosítást” – vagyis pártutasításra ragyogott fel a pesti éjszaka. A főváros vezetése egyébként már 1968-ban elindította az első neonprogramot, amelyet a két évvel későbbi kongresszus csak megerősített.
A cél egyértelmű volt: kozmopolitább, modernebb külsőt adni Budapestnek, hogy legalább látszatában felvehesse a versenyt a Nyugat „dekadens” nagyvárosaival. A következő években több ezer fényreklám készült és került kihelyezésre országszerte. Magyarország valamennyi neonreklámját mindössze három vállalat gyártotta: a Neonberendezéseket Gyártó Vállalat, a Fővárosi Neon Vállalat, és a Neon Reklám Ipari Szövetkezet.
Rákóczi út, 1975
A gyártás mellett a karbantartást is ők végezték: szerelőik rendszeresen járőrözték a várost, hogy ellenőrizzék a reklámok működését. Egy neon kihelyezését hosszú előkészítés előzte meg: építészek, mérnökök, grafikusok és villanyszerelők közösen dolgoztak a terveken, és szükség volt a „Neon Bizottság” jóváhagyására is.
A szocialista tervgazdaság és a kapitalista fogyasztást ösztönző reklámok világa között állandó feszültség húzódott, így valamilyen „vállalható” középutat kellett megteremteni. Így születtek meg azok a ma már kissé bárgyúnak ható üzenetek, mint például: „Vásároljon készruhát!” , „Ne szemeteljen!”, „Kapaszkodjon mozgó járművön!”
Ezt a jelenséget már a kezdetektől kritizálták: a ’70-es évekből fennmaradt újságcikkek is írnak arról, mennyire abszurdak ezek a feliratok. Bár elvileg a turisták figyelmét kellett volna felkelteniük, nagy valószínűséggel nem is értették a magyar nyelvű üzeneteket.
1970 – Népszabadság
„Ha az esti városkép fényreklámjait nézzük, csupa tőszavakat látunk: Étterem, Cipőbolt, Ibusz, Cukrászda, Hentesáru, Divatáru, Mintabolt. Vagy pedig értelmetlenségeket. A budapesti November 7-i téren (ma Oktogon) fenn a magasban főhelyen világít két sárga betű: EF. Ez a két betű az Elzett-gyár ’reklámja’.(…) Azt mondják erre az illetékesek: ez a külföldiek miatt kell, az export miatt. Valóban, ez igaz lehet. Sétál este a Körúton az amerikai nagytőkés, meglátja a sárga EF-et és azonnal több vagon zárat és lakatot rendel.“
Vásároljon Készruhát!, Budapest, 1970 (Fortepan)
A hanyatlás korszaka (1980-as évek – )
Mentett neonreklámok az Elektrotechnikai múzeum raktárában
A ’80-as évektől megindult a neonreklámok visszaszorulása: megjelentek az olcsóbb, egyszerűbb technológiák. Az utolsó „koporsószög” az 1989-es rendszerváltás volt. A gyártócégek többsége jogutód nélkül megszűnt, a neonfeliratok pedig gazdátlanul maradtak. Felújításuk vagy akár csak eltávolításuk is költséges lett, így senki nem vállalta a felelősséget.
Ez a folyamat sajnos világszerte megfigyelhető: New Yorktól Hongkongig látni hasonló példákat. A teljes eltűnésük megakadályozásáért civilek próbálják megmenteni, restaurálni vagy dokumentálni őket. Bécsben ott van a Stadtschrift Múzeum, Berlinben a Buchstabenmuseum (sajnos 2025 óktóberében bezártak), Varsóban pedig a Neon Muzeum.
Budapesten sajnos jelenleg nincs ilyen intézmény, de a Cső projekttel azon dolgozunk, hogy a még megmaradt városi neonok eredeti funkciójukat visszakapják.