Terézvárosi neonok

A munkám miatt sokat foglalkoztam az elmúlt időszakban Terézvárossal, ezért nagyon megörültem a Telex friss cikkének, ami a hatodik kerület üzleteinek változásait szedte össze. Nem érinti konkrétan a neonreklámokat, ám közvetetten sok folyamatról szó van, amik a neonok eltűnését is magyarázzák.

“A terézvárosi ruhaközpont eltűnése nem kirívó példa: Budapest központi része alapjaiban alakult át az elmúlt 15-20 évben, és egyre inkább nemzetközivé válik. A kisiparosokat vagy magyaros étkezdéket thai masszőrök vagy egzotikus büfék váltották fel,..”

A kisiparosok eltűnése szorosan kapcsolódik a neonreklámok eltűnéséhez, mert bár a cikkben inkább a rendszerváltás utáni időszak van fókuszban, a ‘műköszörűsök’, ‘órások’ vagy ‘cipészek’ jellemzően még a 1970-es évek óta küszködnek a megmaradásért. Ahogy a cikkben is írják, a tulajdonosok jellemzően már nyugdíjasok, akik éppen hogy megélnek, (az más kérdés, hogy csak a nyugdíjból nem tudnának kijönni) de továbbadni már nem fogják az üzleteket a fiatalabb generációknak. És természetesen nincs arra sem akarat, sem pénz, hogy felújítsák a neon reklámjaikat.

Ezért is fogadtam kétkedéssel a tavaly novemberben bemutatott ‘Neonfényes Körút’ terveit, mivel a neonok eltűntek, az üzletek eltűntek, tehát felmerül a kérdés, vajon a helyükön nyíló vietnámi vegyesboltok kapnak majd kötelezően neonreklámokat?

“A korszellemnek megfelelően a szépségápolással (fodrászat, kozmetika, pedikűr) és az egészséggel (például masszázs, testmozgás) kapcsolatos szolgáltatások aránya nőtt a legnagyobb arányban Terézvárosban.”

Ez a részlet is elindított bennem pár gondolatot, mivel a női/férfi fodrászat feliratú neonokból még elég sok fellelhető Budapesten (persze nem működnek), ha a Neonfényes Körút projekt valóban tenni akar a városarculat egységesítéséért, kötelezhetné a teljesen táj idegen ‘barber-shopokat’ hogy használják fel a megmaradt neonreklámokat cégérnek. Ehhez több kerület összefogására, szigorú városi építésügyi szabályokra és persze akaratra lenne szükség. 

De nézzünk inkább meg pár konkrét terézvárosi neonreklámot. Az Oktogon például kiemelt helyszín volt, már az 1930-as években is több hatalmas neonreklám hirdetett itt:

Fortepan, 1930

A hagyományt folytatták a ‘70-es években is, igaz már teljesen más feliratok világítottak:

Fortepan, 1973

Az egyik legrégebbi történetű neon az ERMA, amiről már többször írtam, de inkább hadd idézzem be a WeloveBudapest cikkét:

“Az ERMA története furcsamód egy József körúti, nem is annyira prosperáló virágüzlettel és annak tulajdonosával, Goldberger Mariskával veszi kezdetét. Hozzá tér be Herzmann Erzsébet vásárolni, a két huszonéves hölgy pedig szinte azonnal barátságot köt. Este már kisfröccs mellett tervezgetik, hogy nyitják meg közös kézimunka üzletüket a virágbolt helyett.”

Az 1937-es neon mintájára készült el 1987-ben egy új verzió és le is lett védve az üzletportállal együtt. Ennek hála ott van a neonreklám a Teréz körúton, ám csak az látja, aki tudja mit keressen – most éppen egy szolárium ‘csokicsöves’ reklámja nyomja el a szebb napokat megélt feliratot.

Az Andrássy út bár impozáns üzleteiről híres, az egyetlen üzlet, ami még tartja neonreklámjait, az Írók boltja:

Isabel Val fotója

Szintén az Andrássy-n a Bábszínház neonreklámjának eltávolítása elég nagy felháborodást keltett. Szerencsére a Kiscelli múzeum befogadta, így legalább biztonságos helyen van a neon:

Ránki Júlia fotója, 2017

Bár nem a hatodik kerületben volt a legtöbb neonreklám (a hetedik például sokkal sűrűbb volt ebből a szempontból) még elvétve találunk pár ‘ottfelejtett’ reklámot.

Isabel Val fotója

Az Eötvös és Szófia utca sarkán lévő Bistro felirat régóta tartja magát, pedig nem tartozik hozzá üzlet.