A gyár, ahol Budapest fényei születtek

Felmerült már benned, hogy hol készültek azok a neonreklámok, amelyek a hetvenes években meghatározták Budapest városképét?

Nagy részük a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalatban (röviden csak Fővneon). Az 1949-ben alapított üzem a VII. kerületi Szövetség utca 37. szám alatt működött, az épület homlokzatán pedig egy csodálatos NEON felirat díszelgett.

Képek: A Fővneon kívül és belül

Az ötvenes években még viszonylag kevés reklám készült itt, például a Közért és a Csemege logói. Az 1956-os forradalom azonban ezt a kevés neont is elsodorta, és természetesen jó néhány évig nem volt pénz újabbak gyártására.

A hatvanas években aztán a konszolidációnak, a turizmus fellendítését támogató politikának, valamint a technológiai fejlődésnek – vagyis az üvegcsövek, elektródák és fényporok könnyebb és olcsóbb beszerzésének – köszönhetően újra megindult a neonok gyártása.

Képaláírás: javítják a hibás neonokat (1980), Javítják az Órások Szövetkezete neon cégérét a Lenin körúton (1965)

Az új lendületet tovább erősítette az MSZMP neonosítási programja, amelyről a Népszava 1969-ben így írt: „programját kidolgozó, kiváló elektromos szakemberekből álló munkabizottság péntek délután ülést tartott a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat központjában. A 17 tagú bizottság meghatározta azt a másfél éves és 35 millió forintot igénylő programot, amelynek során 1970. április 4-ig a Belgrád rakparton, a Felszabadulás téren, a Kossuth Lajos utcában, a Petőfi Sándor utcában, a Rákóczi úton és a Baross téren 60 nagyméretű neonfényjáték-berendezést, valamint a főváros más részein többszáz kisebb neonreklámot szerelnek fel.”

A lap egy másik részletben ezt is írta:

„e nagyszabású és Budapest világvárosi neon kivilágítás célzó terv keretében 6 millió forint értékben kerül neonreklám a Belgrád rakpart 13 lakóépületének tető berendezésére, a Baross tér 19 épületéből pedig 13 kap messze világító, színpompás fényreklámot. A bizottság elhatározta, programot készít Budapest 50 kilométer hosszú fő útvonalainak öt év alatti neonosítására”.

Képaláírás: Rozsnyai Aladár üvegtechnikus betűket készít, G. Holényi Erika, Fővneon grafikusa a neonreklámok grafikai tervén dolgozik

A Fővneonban tehát beindult a lázas munka. Az épületben minden munkafolyamat összehangoltan működött: a tervezők és grafikusok rajzasztalán született meg a forma, sokszor már meglévő logók alapján. Ezekből a tervekből dolgoztak az üvegművesek, akik meghajlították az üvegcsöveket, és a bádogosok is ezek alapján készítették el a mintákat. Horganylemezből formálták a betűket, a villanyszerelők pedig a nagyfeszültségű transzformátorokról gondoskodtak. A terveket ráadásul a Fővárosi Neon Bizottságnak is jóvá kellett hagynia: itt építészek, grafikusok és mérnökök döntöttek arról, hogy az adott neonreklám beleillik-e a városképbe.

A gyártáson túl a meglévő reklámok folyamatos karbantartása is a vállalathoz tartozott, szerelők járták a várost és ellenőrizték a neonokat, persze sokszor nevetség tárgyát képezte, egy egy hiányosan világító felirat, amit nem javítottak meg időben.

Képaláírás: Wittman László bádogból készült betűket fest (1959), Neon és Fémcső Ktsz (kisipari termelőszövetkezet) üvegtecnikusai az Állami Biztosító reklámjánál az Oktogonon

A Fővneon véglegesen 1996-ban szűnt meg, de ezt már hosszú hanyatlás előzte meg. Az energiahordozók drágulásával és a megrendelések csökkenésével már a nyolcvanas években is jóval kevesebb neon készült, a rendszerváltás pedig lényegében az utolsó szög volt a hazai neongyártás koporsójában.

Bár ez a folyamat nem magyar specifikus - az összes nagyvárosban lecserélődnek szépen lassan a neonreklámok, ám az, hogy ebből az egykor modern és virágzó gyárból semmi nem maradt, sajnos nagyon is magyar történet. A dokumentációs anyagok nagy részét kidobták, a neonokat széthordták, és a valaha ott dolgozók többsége mára már nincs közöttünk.

Források: index.hu, fenymuzeum.hu, pestbuda.hu

Fotók: Fortepan, MTI Nemzeti Fotótár