A balatoni neonok nyomában III. rész – Siófok
Siófok a Balaton legnagyobb és legnépesebb városaként természetesen neonokban is bővelkedett a ’60-as és ’70-es években. Számos étterem, hotel, bár, sőt night club is működött itt, ahol hírességek is megfordultak.
Így írt az Esti Hírlap 1969-ben Siófokról:
„Siófok a Balaton királynője. Földvár lehet szebb, Füred honosabb, Lelle kedvesebb, Boglár vidámabb. Almádi bájosabb, Tihany impozánsabb, Kenese otthonosabb – ám ami a kulturáltságot és nagyvonalúságot illeti: ebben Siófok vezet. Ez az a balatoni üdülőhely, amely az eddigi Balatonfejlesztés során a legtöbbet kapta, ahol a legtöbb külföldi fordul meg, éttermei a legelegánsabbak, szállói a legkorszerűbbek. Csakhogy mindez ma már nem a kivételezetteké, hanem a tömegeké…
…Egy sereg új vendéglátóipari üzem létesült Siófokon. A Fogas-étterem helyén korszerű, csillogó büfésor, a tejcsárda mellett zenés eszpresszó épült. A hajóállomáson neontól szikrázó Mackó-büfé.”
A rengeteg újonnan felszerelt neonnak azonban megvolt az árnyoldala is: az időjárás viszontagságait kevésbé jól viselő reklámok folyamatos karbantartást igényeltek. Egy 1965-ös cikkben a Tolna Megyei Népújság egészen részletesen mutatta be a „balatoni neonfények doktorai”-ként emlegetett brigádot. A háromfős csapat Lepsénytől Tapolcáig, a Balaton déli partján található több mint ezer neonberendezés javításáért és karbantartásáért felelt.
Így válaszoltak arra a kérdésre, milyen gyakran hibásodnak meg a reklámok:
„Itt van a Tünde bár. Ahogy átadtuk a munkát, három nap múlva nyolc törött betűt kellett kicserélni. A bár éjjel tart nyitva, nappal senki sincs ott. A gyerekek labdáznak, csúzliznak, és bizony a neonreklám igen érzékeny »céltábla«.”
De az is előfordult, hogy nem hagyományos értelemben vett meghibásodás miatt hívták őket:
„Az Állami Biztosító fonyódi neonreklámját azért kellett leszerelnünk és kicserélnünk, mert meghibásodott és villogott. A villogó piros fényt vészjelnek nézték, és sorra futottak be a kikötőbe – útjukat megszakítva – a balatoni hajók. Most majd valami más színt választanak a Biztosítónál.”
Fotók: cikkek a balatoni neonokról az Esti Hírlapban 1969-ből és a Tolna Megyei Népújságban 1965-ből
Ezek alapján talán jobban érthető, miért is tűntek el idővel a neonreklámok. A Fortepannak köszönhetően azonban ma is végignézhetjük az egykori népszerű helyek feliratait.
A Hotel Lidó gyönyörű, ’60-as évekbeli tipográfiáját sajnos időközben lecserélték egy jóval jellegtelenebb táblára, de maga a szálloda a mai napig nyitva van.
Fotók: Hotel Lidó 1967-ben és napjainkban, Fortepan
Fotók: Hotelek neonjai a Petőfi sétányon 1966-ban, Fortepan
Olyan csodálatos nevű helyek, mint a Tünde szálloda vagy a Borharapó, ma már nem működnek. Vajon hol lehetnek most ezek a feliratok?
Fotók: Tünde Étterem 1963-ban és Borharapó 1965-ben, Fortepan
Az egyik legnépszerűbb hely a hajóállomáson a Matróz volt.
Fotók: Matróz büfé és dolgozói 1959-ben, Fortepan
Fotók: Sió a büfésoron 1959-ben, és Motel Étterem 1962-ben, Fortepan
Fotó: Hullám Bisztró a szállodasoron 1976-ben, Fortepan
Az Éden Bár és Night Club táncoló felirata az abszolút kedvencem. Az 1966-ban nyitott sztriptízbár igazi kuriózumnak számított.
Érdekesség, hogy állítólag ebben az időszakban Elizabeth Taylor, illetve Reza Pahlavi sah és felesége is megfordultak itt.
Fotó: Éden Night Club 1971-ben, Fortepan
A Delta éttermek az egész Balaton körül feltűntek. Belül étterem, bár és night club működött. A Delták különlegessége abban állt, hogy egész évben nyitva tartottak, míg az éjszakai bárok jellemzően szezonálisan üzemeltek: este 21.00-kor nyitottak és hajnali 4.00-ig várták a vendégeket. A szilveszteri időszakban azonban ezeket is kinyitották.
Fotók: Delta Restaurant 1969-ben, Fortepan
Fotók: Fogas étterem kívül és belül 1957-ben, Fortepan
Tarts velem jövő héten is, mert a sorozat utolsó részében az északi part egykori fényeit nézzük meg.
