A Mézes Mackó tündöklése és bukása

2026. november 8.

Ha nézegettél már régi neonreklámokat, biztosan találkoztál a Mézes Mackó feliratokkal. Ennek a cukiskodó, mai szemmel kissé esetlen nevű büféhálózatnak egészen elképesztő története van.

Fotók: az első Mézes Mackó a Kígyó utcában, 1971, Fortepan

Az első üzlet 1955-ben nyílt meg a Kígyó utcában, és a korabeli fotók alapján talán ez volt a hálózat legmenőbb egysége is. Rövid időn belül rendkívül népszerű lett: a vendégek állva fogyaszthattak olyan fogásokat, mint az aszpikos sonkatekercs, az izlandi kaviár (!), a hal- és sertéskocsonya, vagy éppen a krémkávé. A sikerhez persze a korszakhoz képest különösen modern belső terek, az igényes tálalás és a változatos kínálat is hozzájárultak.

Fotó: Kígyó utcai Mézes Mackó belső tere, 1960, Fortepan

A sikeren felbuzdulva sorra nyitották az újabb, különféle nevekkel és tematikákkal működő Mackó büféket Budapesten:

Színház Mackó (VII., Rákóczi út 44.), Bistro Mackó (VIII., Rákóczi út 9.), Baross Mackó (VIII., József krt. 45.), Édes Mackó (V., Váci utca 7.), Kis Royal Mackó (XII., Márvány utca 19.) – erről a névről remélem, nem csak nekem jut eszembe egy üres vodkásüveget szorongató, alkoholista mackó –, valamint Mackó Büfé Eszpresszó (V., Roosevelt tér 5.).

Fotó: Mézes Mackó a Rákóczi úton 1959-ben, Fortepan

Fotók: a Roosevelt téri Mézes Mackó belső terei 1958-ban, Fortepan

Fotó: Mézes Mackó a Széna téren, 1960-ban, Fortepan

Fotók: II. János Pál pápa téri Mézes Mackó 1969-ben a bal oldalon és Mézes Mackó pavilon a Budapesti Ipari Vásáron 1957-ben a jobb oldalon, Fortepan

A Mackó-láz később a vidéki városokat is elérte.

A hálózat mögött álló Onódy Lajos története sem mindennapi. Igazi self-made man volt: segédmunkásként kezdte a Ganz gyárban, túlélte a Gestapo letartóztatását, majd a kommunista rendszer megbízható kádere lett. Tehetségének köszönhetően hamar a magyar vendéglátás megkerülhetetlen alakjává vált.

A Büfé Nemzeti Vállalat vezetőjeként új szemléletet hozott a szocialista vendéglátásba. Nevéhez köthető az önkiszolgáló éttermek elterjesztése, valamint a hűtőipar és a jégkrémgyártás fejlesztése is.

Természetesen a politikai kapcsolatok legalább annyira fontosak voltak, mint az üzleti érzék. Jó viszonyt ápolt Biszku Bélával, és az elvtársak számára szinte bármit elintézett, legyen szó exkluzív vadászatokról, luxus lakomákról vagy legendássá váló balatoni mulatságokról. Mindezt azonban korántsem nézte mindenki jó szemmel a pártvezetésben, ami végül a vesztéhez is hozzájárult.

Sikerszériája 1964-es letartóztatásáig tartott. Hivatalosan hűtlen kezeléssel és a “társadalmi tulajdont károsító” bűncselekményekkel vádolták. Bukásában azonban a politikai érdekellentétek, az önállósága és a túlságosan nyugatiasnak tartott szemlélete is szerepet játszhattak. A Balaton déli partján kiépített vendéglátóipari birodalma után az északi partra is terjeszkedni kívánt, ami tovább növelhette az ellenfelei számát.

Fotó: Onódy Lajos az Apostolok Étteremben. Forrás: Cooltour.reblog.hu

(Számos, Ónodyhoz köthető balatoni vendéglátóhely neonjait ebben és ebben a korábbi bejegyzésben nézhetitek meg. Érdekeltségi köréhez tartozott többek között a siófoki Borharapó, Matróz, Tünde és Lidó, valamint a balatonszéplaki Matróz és a balatonföldvári Hableány.)

A politikai indíttatású, koncepciós elemekkel terhelt perben hosszú börtönbüntetésre ítélték, amelyből több mint négy évet le is töltött.

Letartóztatását követően a sajtó kezdetben hallgatott az ügyről, ami bőven hagyott teret a vadabbnál vadabb pletykáknak. Szóba került a heroin-kereskedelem, de a legpikánsabb történetek szerint Onódy a lakásán szexorgiákat rendezett, ahol állítólag csokoládéval leöntött, meztelen stewardessek is szerepeltek a mulatságokon.

De térjünk vissza a Mézes Mackókhoz! A későbbi évtizedekben egyre több, eredetileg más néven működő büfé is felvette a Mézes Mackó nevet, miközben az egykor különlegesnek számító kínálat és a szolgáltatás színvonala fokozatosan felhígult. A rendszerváltás idejére a hálózat elvesztette korábbi fényét, majd a megmaradt üzletek is sorra bezártak.

És hogy ne ilyen szomorúan érjen véget a történet, muszáj megemlítenem a Kígyó utcai üzlet egyik legőrültebb marketingfogását.

1958-ban, a Mézes Mackó harmadik születésnapjára ugyanis egy valódi mackót hoztak el a Fővárosi Állatkertből, hogy a büfében meguzsonnáztassák. Az eseményről egészen szürreális fotósorozat készült, íme: